Sziasztok!

A minap az egyik ismerősömmel diskuráltam, azt próbáltuk felidézni, hogy kinek, mit mondtak gyerekkorában a szülei, nagyszülei az étkezéssel és ételekkel kapcsolatban és vajon ezeknek van-e ránk valamilyen hatása manapság. (Természetesen tudjuk, hogy minden helyzetben a legjobbat szerették volna Nekünk és ezt a lehetőségeikhez mérten maximálisan meg is tették.)

A témán felbuzdulva úgy gondoltam utánanézek, hogy esetleg vannak-e olyan klasszikus mondatok, amiket a szakemberek semmiképpen sem javasolnak az étkezéssel kapcsolatban elejteni. A keresgélés során elég sok olyan kifejezést találtam, amiket egyértelműen célszerű lenne elkerülni, ezek pedig a következők:

Az olyan mondatok csoportja, amikor a gyermeket valaki máshoz hasonlítjuk, például a testvéréhez, a mondat a következő lehet: Nézd meg a nővéred ő az utolsó falatot is megette, te miért nem? A magyarázat ami miatt javasolt elkerülni ezeket a hasonlítgatásokat az, hogy a gyermek úgy érezheti, hogy ő kevesebb társánál, a szülők kevésbé szeretik emiatt, ami, ha sokszor előfordul kihatással lehet önképének fejlődésére és például a testvéréhez való kapcsolatára. Ami a szakemberek szerint helyes kifejezés lehet ebben az esetben az például a következő: Tudom, hogy nehéz lehet elsőre megszeretni az új ízeket és ételeket, de biztos vagyok benne, hogy idővel te is megkedveled, van kedved megkóstolni? 

A második nagyobb csoport, amikor valamilyen bélyeget ragasztunk a gyermekre, például: Ugyanazt csinálod mint a múltkor, olyan válogatós vagy! Ha a gyermeket megbélyegezzük azzal, hogy válogatós és ezt tényleg gyakran hallja, előfordulhat, hogy valóban azonosítja magát a "válogatós" szerepével. Amit ilyenkor mondhatunk helyette az az, hogy az új ízek és ételek kipróbálása remek kaland, neki is kár lenne kihagynia.

A harmadik és talán legfontosabb pont az az étel jutalomként, ajándékként vagy éppen büntetésként való alkalmazása.Klasszikus mondatok a következők: Ha jól viselkedsz a boltba veszünk sütit is! Ha nem hagyod abba, nem kapsz este édességet! Az ezekhez hasonló kifejezésektől a gyermek számára felértékelődhet maga az édesség (vagy bármilyen étel amit jutalomként alkalmazunk) szerepe, idősebb korában is úgy érezheti, hogy ha valamit megcsinált vagy jól végezte dolgát, akkor ő jutalmat érdemel, ennek tárgya pedig az étel lesz. Egy 2003-as tanulmány szerint azok a gyermekek, akiket étellel jutalmaztak nagyobb arányban válnak zugevőkké és alakulnak kis náluk étkezési zavarok. Ami ilyenkor működhet, az az, ha pontosan tisztázzátok, milyen körülményekkel járhat, ha illetlenül viselkedik (itt sohasem az étel a hangsúlyos.)

A negyedik csoportot a meg nem indokolt mondatok, parancsok alkotják például: Nem kapsz édességet, mert csak! Edd meg, egészséges! Nem ehetsz állandóan édességet, mert az rossz neked. Az indoklás nélküli mondatokat, tiltásokat a kicsik kevésbé tudják elfogadni, megrémülhetnek tőlük, mintha megindokolnánk azokat. Ilyenkor segíthet, ha értelmesen elmagyarázzuk nekik érveinket és pontos információkat kapnak. 

Az ötödik a gyermekek étvágyával, az elfogyasztott étel mennyiségével kapcsolatosak. Ide tartoznak például:  Olyan keveset ettél! Csak akkor állhatsz fel az asztaltól, ha megeszed még ezt a pár falatot! Megetted az összes ételt, ügyes vagy! (miután többet evett, mint általában szokott) Ezek a kifejezések azt sugallhatják, hogy anya és apa jobban tudja, hogy mikor laktam jól, vagy anya és apa akkor büszke rám, ha sokat eszek. Ezek helyett például azt mondhatjuk a kicsinek, hogy annyit egyen, hogy a következő étkezésig biztosan ne legyen éhes, vagy hallgasson saját étvágyára és csak annyit egyen, amennyi tényleg jólesik neki. Amikor megengedjük a gyermekeknek, hogy ők döntsék el mennyit esznek (persze néha előfordul, hogy rosszul mérik fel a helyzetet) megtanulják hatékonyan kezelni éhségüket és azt, hogy mikor laktak jól, így az evészavarok kialakulásának esélye csökkenthető. Ha folyamatosan a szülő határozza meg a gyermeknek, hogy mennyit egyen, felnőttkorában sem lesz képes valósan felismerni, hogy mikor lakott jól, túlevés és elhízás alakulhat ki.

Az utolsó csoport a - Nem szereted? Csináljak neked valami mást? - kérdések köre. Ezekben a helyzetekben a gyermek azt gondolhatja, hogy ha anya vagy apa úgyis mindig megcsinálja nekem amit kérek, miért enném meg azt, ami éppen az asztalon van. Ilyenkor célszerű elmondani a kicsinek, hogy a család többi tagjának is vannak kedvenc ételei, ezek is nagyon finomak és majd egy másik nap az ő kedvencét is elfogjuk készíteni. A közös családi étkezések során megtanulja a gyermek, hogy azok nem kizárólag az evésről szólnak, az is fontos hogy együtt család és élvezhetitek egymás társaságát, emellett elfogadja, hogy nem csak egyféle étel lehet finom és a változatos étkezés nagyon fontos.